Szabványosított kivonat

0
Általánosságban elmondható, hogy a kiváló minőségű gyógynövény-kivonatokat és szabványosított kivonat-szeparátumokat a fűszerek vizsgálatakor használják, mivel a dinamikus rögzítés megfigyelhető a konzisztencia érdekében, bár a szokásos fűszerporok megváltoznak.
A forrásnövény termesztési, betakarítási, feldolgozási és tárolási körülményei befolyásolhatják a fitokemikáliák mennyiségét a szabványosított növényi kivonatokban. Például a rózsasziromból kivont illóolaj mennyisége jelentősen változik attól függően, hogy mikor szüretelik. Ha olyan gyógynövénykivonatot szeretne, amely mindig ugyanannyit tartalmaz egy adott fitokemikáliából, végezzen vizsgálatot a vegyületen, és speciális módszerekkel állítsa be a koncentrációt egy előre meghatározott szintre. Az egész interakciót „normalizációnak” nevezzük, az ezt követő koncentrálást pedig „normalizált kivonatnak”. Amint látja, a szabványosítás többe kerül, de jobb terméket ad.
Mondhatnánk, hogy a szabványosításnak számos hatása van. A növények és a házilag termesztett koncentrátumok különféle fitokemikáliákkal rendelkezhetnek, amelyek farmakológiai hatásai igen eltérőek az emberi szervezetben. Az extrakciós folyamat során el tudjuk különíteni a hasznos fitokemikáliákat azoktól, amelyek nem érdekelnek bennünket.
Ezen túlmenően érdemes a gyógynövényt kivonni a hatástalan részei elfogyasztása helyett, és megkönnyíti a bemutatását és felhasználását. A koncentráció nem ugyanaz, mint a szabványosítás. A szabványosítás elsődleges célja annak biztosítása, hogy a fogyasztók a termék minden egyes használatakor ugyanannyi aktív anyagot fogyasztanak. Ezt a szabványosítatlan kivonatok nem nyújthatják.
A standardizált kivonatok alkalmazása jelentős előnyhöz juttatja a fogyasztókat, feltéve, hogy a kivonatban található fitokemikáliák ismertek, amelyek a várható előnyökért felelősek. A fogyasztóknak lehetőség szerint mindig előnyben kell részesíteniük a standardizált kivonatokat tartalmazó étrend-kiegészítőket.
48